Napi evangélium

2014. október 1. – Szerda (Lk 9,57-62)

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.” Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lk 9,57-62

Elmélkedés

Napjainkban számos fiatal lelkesedik egy ideig a hitbeli dolgokért, mert szíven találta az evangélium szava és megérintette Krisztus szeretete, de később mégis alábbhagy buzgóságuk. Valami megakadályozza őket, hogy végleges döntést hozzanak, s elkötelezzék magukat Jézus személye és tanítása mellett. Mintha csak a mai evangéliumban szereplő első embert tekintenék példaképüknek a lelkesedés tekintetében. Másokat talán éppen Jézus szólít meg és ők meg is hallják ezt a hívást, de vannak olyanok is, akik nem képesek korábbi életüket felszámolni, hogy egészen az Urat kövessék.

Az evangélium nyitva hagyja a kérdést, hogy a három személy miként válaszolt, elindultak-e Jézus nyomában. A történet nyitottsága válaszadásra ösztönöz minket. Vajon hogyan döntünk, ha ilyen helyzetbe kerülünk?

Mindegy, hogy én lépek Jézushoz a követés vágyával vagy ő hív meg engem, a kérdés mindig az, hogy el tudok-e hagyni mindent érte. Nem elegendő ugyanis a szándék, az elhatározás, ha bizonyos dolgok visszahúznak a világba, s megakadályoznak abban, hogy egészen Jézusnak adjam magam. A követésnek, a tanítványi életnek ez a lényege: egészen az Úrnak adom magam, nem tekintek hátra, hanem csak előre, arra az útra, amelyen haladnom kell, arra a feladatra, amelyet teljesítenem kell. Isten országának örömhírét csak elkötelezetten, osztatlan szívvel lehet hirdetni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszűntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége.